Imádok repülni. Kifele és visszafele is nagyon élveztem (na jó, odafele kevésbé) az utazást. Biztos rossz tulajdonság, de szeretek nagyon-nagyon természetesen viselkedni a repülőtéren, mintha minden nap becsekkolnék legalább háromszor. Nem tudom miért, de én gyűlölök úgy viselkedni és kinézni, mint egy túrista. Sajna pont ezért rendszerint kevesebb képet is csinálok, mint amennyit később szívesen visszanéznék. Valahogy ott és akkor olyan természetellenesnek érződik folyton fényképezni, de később pedig annyira sajnálom mindíg.
Aberdeen és Edinburgh nagyon cuki városok, simán élnék és tanulnék ott. Kár hogy erre már nincs racionális esély. Tulajdonképp megtehetném, hogy itthagyom a VIK-et (képes lennék rá) és elmegyek
-t tanulni. Csak felelőtlenség lenne itthagynom a bme-t, ha már ennyi évet beleraktam. Nem az éveket sajnálom, hanem hogy ha diploma nélkül megyek el innen, később sokkal inkább leszek még mindíg a szüleimre utalva, amit nagyon nem akarok.
Skócia olyan, mint a képeken. Nyirkos, hűvös és cuki. Bár a baloldali közlekedés engem irritál (nem tudom miért), de hozzászoknék biztos. Amit nem tudtam, hogy ott a srácok ennyit gyalogolnak. Egy Astoria-Blaha távolság náluk bőven a simán gyalog távolságba esik. Ez pesti szemmel (de még győrivel is) elég furcsa. Fájt is a lábam a végén.
Bár több dolgot nem tudtunk megnézni, (felújítások mindenütt) egyátalán nem bánom. Amúgy sem vagyok a látnivalós keresős típus. Inkább csak sétálok, nézelődök, üldögélek céltalanul, mint aki bármikor megnézheti azt a tornyot vagy templomot, akár holnap. Bár sokan ezt úgy fogják fel, hogy pénzkidobás, nekem megért minden centet. Pennyt. Fontot. Eurót?
u.i.: Illetve Eszu pénzét. Köszi! :D